Gárdony
(Becenév: a Velencei-tó fővárosa)
Ország Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Fejér
Járás Gárdonyi
Jogállás Város
Irányítószám: 2483
Körzethívószám: 22
Gárdony Fejér megyében, a Velencei-tó déli partján fekvő üdülőváros, a Gárdonyi járás székhelye.
Fontosabb városrészei Gárdony, Agárd, Dinnyés és Csiribpuszta.
Fekvése
A fővárostól 50, a megyeszékhelytől, Székesfehérvártól 17 kilométerre található.
A 7-es elsőrendű főút áthalad a település teljes hosszán, illetve Pákozddal és Zichyújfaluval mellékút köti össze.
Gárdony vasútállomása az elővárosi jellegű Budapest–Székesfehérvár-vasútvonal mellett fekszik, ezért jó vasúti összeköttetésben áll Székesfehérvárral és Budapesttel, illetve
további a vasútvonal mellett fekvő településekkel.
Gárdonyt is érinti a Velence–Gárdony–Agárd–Dinnyés útvonalon közlekedő autóbusz körjárat.
A település gazdaságát a turizmus határozza meg, vonzerejét elsősorban a Velencei-tó strandjainak köszönheti.
Gárdony manapság tapasztalható komoly fejlődésének egyik fő magyarázata lehet a nagy beköltözési vágy.
Elsősorban Budapestről és Székesfehérvárról érkező családok választják a csendes, ám jó közlekedési viszonyokkal rendelkező várost.
A település része a Matonyai-tanya, mely 1 lakásból áll és Gárdony centrumától 2,5 kilométerre fekszik.
Története
Gárdony és a szomszédos Agárd területén már a bronzkortól kezdve találni leleteket, azonban komolyabb település – eltekintve az országos jelentőségű dinnyési vaskori leletek
által feltételezettől – nem volt a környéken, mivel a külvilág felé csak délről nyitott területen nem túl jó minőségű, szikes talaj volt.
Egészen a 19. századig a környék meghatározó települései az északi parti Pákozd és Sukoró, a keleti parti Velence és tótól 10 km-re délre fekvő Zichyújfalu voltak.
Agárd első említése 1193-ból, Gárdonyé 1260-ból való.
Ebben az időszakban azonban alig – összesen legfeljebb huszan – éltek a környéken, az itteni földeket leginkább sukorói és pákozdi jobbágyok művelték.
Az 1543-ban Székesfehérvárt elfoglaló törökök feldúlták a két falut, a környék elnéptelenedett.
1579-ben Jakusits Ferenc kapta meg Agárdot, akinek fia a jezsuita rendnek adományozta azt.
1684-től, a török kiűzésétől kezdve folyamatosan betelepítések történnek Agárdra, amely immár a fehérvári kanonok tulajdonát képezi.
Gárdony közben Adony fennhatósága alatt stagnál.
A II. József által elrendelt népszámlálás eredményei Agárdon már 34 lakost említenek.
Közben Gárdony is fejlődésnek indult, 1784-ben épül meg református temploma.
A környék a Nádasdi család marhaállományának legeltetésére szolgál a 19. században, innen a Bika völgye elnevezés, amellyel illetik Agárd térségét.
Gárdony történetének legnagyobb lépése a Déli Vasút Budapest-Székesfehérvár-vonalának 1861-es megnyitása volt, ami egyben a Velencei-tó lecsapolását is jelentette, így a
környékbeli földek minősége is javult.
1870-re már a térség legjelentősebb települése[forrás?], melyhez Agárdot és Dinnyést is hozzácsatolják[forrás?].
Az 1930-as években népszerű üdülőfaluvá válik Gárdony.
1966-ban Gárdonygoz csatlakozott Zichyújfalu, aminek következtében újabb lendületet vesz a község fejlődése.
Immár tudatos politikával a Balaton tehermentesítése végett fejlődik országos jelentőségű üdülőhellyé, megtörténik a tópart rendezése, strandok épülnek a nádasok helyén, ami
komoly következménnyel járt a Velencei-tó ökológiai egyensúlyára nézve.
1989-ben városi rangra emelik a települést, melynek fejlődése az 1990-es években sem áll meg.
Majd 1997. december 15-én elszakad a település többi részénél fejletlenebb Zichyújfalu.
A különválás fő oka volt, hogy a gárdonyi önkormányzat nem forgatta vissza a faluba az ott keletkező óriási bevételeket, melyeket a zichyújfalui Agrokomplex világszínvonalú
takarmánygyárának köszönhettek.
A város szülöttje Gárdonyi Géza, akinek szülőháza Agárdpusztán látható.
Gazdaság, népesség
Magyarország egy dinamikusan fejlődő területén fekszik. A jó ütemű gazdasági növekedést Budapest és Székesfehérvár közelségének, valamint a Velencei-tó idegenforgalmának
köszönheti.
A térségben a kereskedelmi szálláshelyeken és a magánszállásadás keretében eltöltött vendégéjszakák száma ezer lakosra vetítve 7044, ami az országos átlag 320%-ka.
A térségben 648 regisztrált munkanélküli van, ami mindössze 3,12%-os arányt jelent a 18-59 éves népesség számához képest az országos 5,6%-kal szemben.
Sokan vándorolnak a környékre, így az 5. legkedveltebb célpont ma Magyarországon, amit elsősorban csendes, tóparti, agglomerációs fekvésének köszönhet[forrás?].
Az idetelepülők túlnyomórészt az idősebb korosztályhoz tartoznak, ennek következtében a fiatal lakosság aránya viszonylag alacsony.
Nevezetességek
- Rönkvár: Az egri vár mintájára készült rönkvár a Velencei-tavi Galéria és a Gárdonyi Géza Múzeum szomszédságában Agárdon.
-
- Gárdonyi Géza Emlékház: Az író agárdpusztai szülőházában berendezett emlékmúzeum.
- Agárdi Gyógy- és Termálfürdő: 1000 m mélyről feltörő 58 fokos vízét 32-36 fokra hűtik, így kerül a medencékbe. A gyógyvíz mozgásszervi, reumás betegségek, kopások és nőgyógyászati problémák kezelésére javallott.
- Agárdi tematikus sétány: A 7-es úttól induló sétány, mely a Gárdonyi Géza utcát követve bemutatja a látogatóknak a város nevezetességeit. Érinti például a Chernel István Általános iskolát és Gimnáziumot, az agárdi temetőben látható Nádasdy obeliszket és az agárdi pálinkafőződét. A sétány vége Agárdpusztán található a Gárdonyi Géza emlékház és az egri vár kicsinyített mását ábrázoló rönkvár mellett.
Híres emberek
- Itt született 1855. augusztus 4-én Nagy Géza régész, etnográfus.
- Itt született 1862. december 7-én Babay Kálmán író, református lelkész.
- Itt született 1897. január 2-án Csóka István grafikus, festő, művészeti író.
- Gárdonyhoz kötődnek még a Gázszer FC labdarúgói.
hu.wikipedia.org/wiki/gardony 3.0 (CGBY-SA-3.0)